A személyes találkozó felemás eredménnyel zárult: heten jöttek, de a konkrét dokumentumok és válaszok elmaradtak. De az igazi fordulat csak a találkozót követő napon következett be.
És akkor másnap jött a földmunka...
Az egyeztetést követő napon újabb, intenzív földmunka kezdődött a területen. A lefektetett kábelek nyomvonalának egy részére jelentős mennyiségű föld került. Ez önmagában természetesen lehet teljesen indokolt és műszakilag szükséges munkafolyamat. Nem is állítjuk, hogy más lenne.
Csakhogy az egyeztetésen éppen szóba került a kábelek fektetési mélysége is. A választ úgy értelmeztük, hogy a tényleges mélység eltérhet a terveken szereplő értékektől. Felmerült tehát az ellenőrzés kérdése. Kértük a kábelfektetési terveket is, amelyeken a fektetési mélységeknek szerepelniük kell.
És mit ad Isten? Másnap földmunkát végeztek a kábelek nyomvonalán. Majd mérni kezdték a földréteg vastagságát, és ezt követően több teherautónyi földet terítettek el bizonyos területeken.
Az időzítés természetesen lehet véletlen. Mi nem szeretnénk összefüggést gyártani ott, ahol azt nem tudjuk bizonyítani. De egy kérdést azért feltennénk: hogyan alakultak ki a végleges szintek, és mindenhol biztosított-e a szükséges takarás és a terveknek megfelelő műszaki kialakítás?
Erre a legegyszerűbb megoldás nem a találgatás vagy a földhordás: mutassák meg a terveket. Mi pedig megnézzük. Ez talán egyszerűbb, mint megvizsgálni, hogy megvizsgálhatjuk-e.
Kié volt korábban a terület?
A találkozón a beruházás előzményeiről, illetve a terület tulajdonosi történetéről felmerült kérdések közül egyetlen egészen egyszerűre sem kaptunk választ: ki volt a terület korábbi tulajdonosa?
A válaszok alapján úgy tűnt, hogy ezt a beruházói oldal sem tudta, vagy nem kívánta megosztani velünk. Felmerült, hogy ezt természetesen bárki megismerheti egy tulajdoni lap kikérésével. Ez igaz.
De azért valljuk be: egy jelentős értékű beruházás megvásárlásakor talán nem teljesen életszerűtlen elvárás, hogy a vevő tudja, kitől vásárolta meg. Ha egy használt autót veszünk, általában még azt is megkérdezzük, hány gazdája volt. Egy ekkora beruházásnál talán nem lenne túlzó ugyanez a kíváncsiság.
Heten jöttek. A kérdések maradtak.
Az egyeztetés után nem lettünk sokkal okosabbak. Viszont legalább személyesen megismerhettük azokat, akik jelenleg a beruházásért felelősek. Ez önmagában fontos.
És azt is szeretnénk egyértelművé tenni: nem célunk konfliktust keresni a beruházóval vagy a kivitelezővel.
A lakók egyszerűen azt szeretnék tudni, hogy mi épült közvetlenül a lakóhelyük mellett, milyen hatással lesz rájuk. Minden a megfelelő tervek, vizsgálatok, engedélyek és műszaki előírások szerint történik-e? Ha minden rendben volt, akkor a következő kérdés, hogy az engedélyeket szabták a projektre, vagy a projektek alapján alakították a szabályokat? Ez nem különleges igény. Ez egy 246 családos lakóközösség teljesen természetes igénye.
Az önkormányzat korábbi válaszaiból már kiderült, hogy számos kérdésben nincs megfelelő információjuk, illetve bizonyos ellenőrzésekre nincs hatáskörük. Most pedig azt tapasztaltuk, hogy a beruházói és kivitelezői oldalról sem kaptunk számos kérdésre érdemi, konkrét választ. Így tehát jelenleg nagyjából ott tartunk, ahol a találkozó előtt: kérdezünk. Csak most már személyesen is megismertük azokat, akiknek a kérdéseinkre válaszolniuk kellene.
Mi nem engedjük el ezeket a kérdéseket
Azon dolgozunk, hogy a lakóközösség számára minden rendelkezésre álló dokumentumot, információt és választ összegyűjtsünk, és azok valóságtartalmát ellenőrizzük. Nem állítjuk, hogy szabálytalanság történt. Nem állítjuk, hogy bárki rosszhiszeműen járt el. Azt állítjuk, hogy vannak kérdések, amelyekre választ szeretnénk kapni. Konkrétat. Ellenőrizhetőt. Dokumentumokkal alátámasztottat.
Mert egy ilyen jelentőségű beruházás esetében szerintünk teljesen természetes kellene, hogy legyen az átláthatóság, a felelősség, a teljeskörű dokumentáltság és a konkrét válasz.
A „majd megvizsgáljuk” valóban nagyon együttműködő mondat. A „megvizsgáljuk, hogy megvizsgálhatjuk-e” pedig már szinte maga a konstruktív együttműködés csúcsa. Csak egy lakó számára attól még nem lesz válasz.
És ha már hét ember elfért az autókban, talán a következő alkalommal a válaszoknak is jut egy kis hely. Mi addig is kérdezünk – és nem engedjük el az ügyet.